Írta: Szabó Kila Margit
Salföld község legmagasabb pontján,
Az én kedves, szülőházam, ott áll.
Van redőny, és zsalu, az ablakán,
Meg kerekes-kút áll, az udvarán.
Nyáron hajnaltájban, korán, reggel,
Madárdalok füttye, dala, kelt fel.
Balatonnak dimbes - dombos táján,
Kedves kicsi falum, Salföld vár rám.
Itt voltam én pajkos, kicsi gyermek.
Minden embert, s követ, jól ismerek.
Őriztük a pelyhes kislibákat,
És itt úsztattuk a kiskacsákat.
Temetőnél állt egy hatalmas tó.
Az igazi, jó, kacsaúsztató.
Voltak benne kicsi ebihalak.
Játék-békaszékkel fogtuk meg azt.
Kőtenger volt a mi játszóterünk.
Ráugráltunk, egymást kicseleztük.
„Hol köszörülik az ollót?”játék,
Minden kőhöz köt egy kedves emlék.
Odébb mentünk, piros bicske díszlett.
Aztán hátrább, kökénybokor is lett.
Mellette a piros galagonya.
Mondtuk:- ízletes, mint a naspolya.
Édes gyermekkorom, szép emléke,
Végig kísér egész életemben.